2015.11.02, hétfő
Repülővel Tenerifára
Sziasztok!
Pesten a pilóta bejelentette, hogy 5 óra 10 perc a várható menetidő Tenerifáig, de ő tud egy rövidebb utat, csak még nem akarja elkiabálni…
És tényleg, negyedóra késéssel indultunk, és tíz perccel előbb érkeztünk. Valahol az ibériai félsziget felett lehetett az a forgóajtó, ahol a magyar pilótánk másodiknak ment be és elsőnek jött ki…
Tenerifa, ott alul az pont a San Miguel kikötő, ahol a hajónk vár
A hajónk már itt van. Ez azért nem mindegy, mert pár hajó még úton van ide Franciaországból. Később tudtak (mertek) elindulni a „jó” idő miatt…
De ALICE itt van, és a csapatunk is egy fő híján.
ALICE az otthonunk a következő hónapban
Gregor, 23 éves szlovén, nagy tapasztalattal rendelkező szkipper,
Igor, egy nem sokkal idősebb horvát srác a másik szkipper,
Willi Serba a kabintársam, 68 éves fit, nyugdíjas tanár Frankfurtból, aki politikát, gazdaságtant valamint sportot tanított. Francia hugenották voltak az ősei, onnan németesítette a nevét.
Bijan Hatam és Simon Bohnacker mindketten 23 évesek, és a müncheni egyetemen tanulnak gépész karon. Bijan édesapja perzsa, a Simoné pedig egyiptomi.
És végül csekélységem, aki csak egy állítólag Napóleon alatt harcoló őst tud felmutatni.
Bijan-nal és Simonnal kalandra készen
A cseh Jiri tán holnap jön, pontosat nem tud senki.
Így aztán heten leszünk, mint az egy csapásra.
Pár dolog már kiderült – nevezetesen -, hogy Kolumbusszal ellentétben, még egyikünk sem kelt át vitorlással az Atlantin…
Na, jó egyszer mindenkinek el kell kezdeni, ez tény, de nem feltétlen egyszerre…
Most pedig egyszerre lesz, kivéve ha Jirinek nem ez a hobbija.
Pont azért választottam ezt a lehetőséget, hogy olyanokkal keljek át először az Atlanti óceánon, akiknek van ilyen irányú tapasztalata…
A másik kisebb meglepetés, hogy a hajónkon nincs se spinakker, se genakker, se génua, csak egy kisebb önfordulós orrvitorla (Selbstwendefock).
Pedig a karácsonyt már otthon terveztem tölteni…
Viszont van horgászfelszerelés, mert túl sok kaját amúgy sem tudunk bepakolni.
Víz is csak 300 liter van a hajón, úgyhogy fürdésre figyelmünkbe ajánlották a rendszeres trópusi esőket.
A hajó egyébként vadi új, pár hete került le a futósólyáról La Rochelle-ben.
Holnap a szkipik elmennek tartalék alkatrészeket vásárolni, addig a mi házi feladatunk az az, hogy összeírjuk a bevásárló listát.
Ami kimarad, azt Amerikában vesszük meg.
Aztán délután bevásárolunk, és még délutánabb bepakolunk a hajóba.
Valószínűleg szerda reggel indulunk.
Azt tervezik, hogy egymás közelében hajózunk majd a többi hajóval, hát kíváncsi vagyok mi lesz ebből.
E-mailt sajnos nem tudok majd írni útközben - erre nem készültek -, úgyhogy összegyűjtök mindent, és majd a túlpartról fogom elküldeni nektek.
Köszi, a jókívánságokat, úgy teszek majd, és minden jót nektek is!
Ide egyébként meghoztam a jó időt (nem tudom honnan), mondták a többiek.
23 fok van árnyékban.
Hosszú volt ez a nap, sok minden történt, úgyhogy pizsamát vettem és bebújtam az ágyba. Kellemes idő volt bent is, pokróc nem kellett, úgyhogy csak egy lepedővel takaróztam be. Jött Wili is, a német kabintársam, komótosan levetkőzött meztelenre, aztán legnagyobb elképedésemre – pizsama felvétele nélkül - egyszál …. semmiben bebújt mellém a ca. 130 cm keskeny ágyba…
Vááááá!!! - Szerintem olyasmi hangot adhattam ki magamban, mint Roman Polanski, a Vámpírok báljában…
És ezzel a fickóval leszek három hétig összezárva egy ágyban???
Ösztönösen, palacsinta szerűen magamra tekertem a lepedőt, 5 centiméterrel arrébb kúsztam az ágy széléig, és kitágult szemekkel, résen feküdve a fal felé fordultam, készen arra, hogy bármelyik pillanatban kimenekülhessek.
Bakker, hova kerültem…
2015.11.03, kedd
-1. nap
Várakozás
Az éjszaka végül minden incidens nélkül telt el, csak reggel volt kicsit nehéz lefejtenem magamról a háromszorosan körbetekert lepedőt, de hát első a biztonság, végül is az Atlanti óceánon készülünk átkelni, nem?
Ez volt az indulás tervezett napja, de nem az lett, majd mañana…
A proviantot délelőtt összeírtuk, ezalatt a Volvo szakemberei szervízelték a két hajómotort, szűrőt cseréltek és olajat. A két szkipperünk végül 14 óra körül indult el alkatrészeket venni Santa Cruz-ba. Mi is megebédeltünk, aztán amíg visszaérnek, gondoltam sziesztázok egyet.
Az első sör, ami nem az utolsó
Este 7-re értek vissza, ráadásul nem is kaptak mindent, így a bevásárlásból ma már nem lett semmi, én viszont rendesen kialudtam magam,..
Lisszabonból idefele jövet, a hajóval összehoztak egy patent halsét, és a preventer nélküli átvágódó bummrúd akkorát rántott a behúzóköteleken, hogy tövestől kiszakította a kötélvezető csigát a bummrúdból. Ezt kell még beszereznünk és beépíteni.
Ez a csiga szakadt ki bumrúdból
Amerikai zászló alatt fogunk hajózni, csak ma vettem észre.
Érdekes, hogy nem tudunk itt a parti áramra csatlakozni, mert a hajó elektromos rendszere már a karibi 110 Voltra van kiépítve. Viszont van dízelgenerátorunk, így az áramellátásunk most is biztosítva van róla.
Holnap reggel elmegyünk bevásárolni, aztán bepakolás és délután Leine los…
Ez a tervünk, aztán holnap majd meglátjuk, hogy lesz…
Vacsora után egy tájékoztató beszélgetést folytattunk a migránshelyzetről egy ír kocsma teraszán. Hát, lesz még mit beszélnünk az úton…
Pedig a szlovén, horvát és a cseh véleményt még nem is hallottuk, de a Merkelt-követő és a magyar álláspontot már igen.
Na, jó éjt mindenkinek!
2015.11.04, Szerda,
0. nap.
Remélem. Bevásárlás
Csücsülök a cockpitban, és éppen Vivaldi tele szól stílusosan a naplementéhez.
Szóval, mint már tegnap írtam, holnap indulunk…
Ez nem változott. Régen a szélre vártak, most meg (tartalék) alkatrészre. Ami vagy megjön, vagy nem. Mint a szél. Ami lassan kiszámíthatóbb.
Reggel elmentünk bevásárolni. 13 bevásárló kocsit pakoltunk meg, és 3 taxi-mikrobusszal jutottunk vissza a kikötőbe. Nekem az volt az érzésem, hogy annyi mindent vásároltunk, hogy a visszaútra is elég lenne… Na, majd kiderül. 1500 euró körül fizettünk cakkumpakk.
Pár óra alatt szépen bepakoltunk a hajóba, mindennek találtunk helyet, de aztán visszaérkezett a fő-fő szkipi - hozott egy gyönyörű, nagy füstölt sertéscombot is - és kirámoltatott velünk az egyik pad alatti ládából – mondván -, hogy oda a tartalék diesel kannákat, szerszámokat és alkatrészeket akarja elraktározni.
Sebaj, időnk van, legfeljebb majd barkóbázunk később, hogy mit, hova is dugtunk el.
Ja, nem mondtam, tegnap Jiri is megérkezett.
50 éves, vidámparkja van Liberec mellett, és ő is még csak a La Manche csatornán kelt át.
Ha minden jól megy, megnézhetitek majd, hogy merre fogunk hajózni.
Bijan és Simon hozott egy GPS jeladót, ami 10 percenként elküldi a helyzetünket szateliten keresztül, és egy honlapon meg lehet nézni. Naponta csak egyszer fogják majd bekapcsolni fél órára, hogy az elem minél tovább bírja.
Voltak olyan kedvesek, hogy elárulták a címet és a jelszót, valamint hozzájárultak, hogy ti is megnézhessétek majd, hogy hol járunk éppen, ha érdekel benneteket:
https://share.findmespot.com/shared/faces/viewspots.jsp?glId=1DqGxDTQ8bhNMSYmNpz47gTNMzaiYeNTG
Jelszó: gowest
Ha még holnap is egy ír kocsmából jön majd a jel, nem kell nagyon meglepődni…
De később, majd út közben is, ha nem jönne jel egy idő után, annak sok oka lehet, nem kell kettőből aggódni.
Azt, hogy milyen szelünk van, ott ahol járunk, azt meg a https://www.windy.com/ oldalon nézhetitek majd meg.
Elvileg kedvező lesz az idő még holnap is, itt teljesen sima a tenger, semmi hullám nem látható.
Ha holnap tényleg elindulnánk, ami nem kizárt, már nem igen fogok tudni írni hosszabban.
Minden jót nektek is!
2015.11.05, csütörtök.
1. nap
Vagy második nulladik nap lesz ebből? Vagy mégis indulás?
Ahogy az építőiparban mondtuk, mindig szarik a kutya valamit…
Terv ma reggelre: Vízfeltöltés, tankolás, indulás.
Valóság:
- Gregornak tegnap este kiesett a tömés a fogából, most délelőtt elment fogorvoshoz. Képzelhetitek, mikor kezdenek itt a fogorvosok, ha a Supermarkt 9-kor nyit, a Burger King meg délben.
- Ma reggeltől az egész kikötőben nincs víz. Se a környéken. Ha nincs agua, nincs feltöltés, vagyis marad mindenki. Meddig? Tudja a Nagy Manitu…
Viszont van hideg sör bőven…
Persze jobb lett volna ezeket a napokat odaát tölteni, de egyelőre nem kérdezett meg minket senki ezügyben.
Ketten már feladták. A szomszéd Bavaria 46-ról, az AMARON-ról, egy angol apa és huszonéves lánya összepakolt, és ma reggel hazautazott.
Simon meg is jegyezte, hogy a nők a fedélzeten, úgyis csak szerencsétlenséget hoznak…. :))
Tartja a régi hajós babona.
Persze az is szerepet játszhatott, hogy a szkipperüket már reggel egy méretes dübellel a kezében látták. Mi van?
- Minek a javításához kellett egy akkora dübel?- kérdeztem.
- A marihuánás cigit hívják így…- néztek rám vállveregetően.
Jaaa… Akkor stresszmentesítés, a nagy kapkodásra. Ők már két napja kész vannak és ránk, a többiekre várnak.
Most már csak hárman. A két szkipi, és egy dán fickó.
Itt állunk.
Szó szerint.
9 óra 33.
Megjött a víz a csőben, meg Gregor is tömött foggal.
Vannak még csodák.
Délben találtak egy 4. utast is a Baváriára. Egy fiatal lány - aki tegnap segített nekünk a rakpartról lepakolni a proviantot a stégre - egy kis hátizsákkal beszállt a hajójukba, és már el is kötöttek.
Először megtankolt az AMARON, a Bavaria 46-os, és aztán mi is. Gyorsan egy-egy fotó a csapatról mindenki gépével, telefonjával, és indulás, mert a következő Nautitech 40-es katamarán, a MAYA, már ott körözött mellettünk, és ránk várt, hogy ő is tankolhasson.
Indulás előtt
Így aztán két nap késéssel, de végre elindultunk.
15-17 csomós kedvező, raumos szélben, átlag 7 csomóval haladtunk a szép időben.
Bye-bye Tenerifa, jó öreg Óvilág
Szerencsére a hullámok kicsik voltak, és nem tették annyira próbára a gyomrunkat, de azért mindenki érezte, hogy van ott valami. Felváltva kormányoztunk, hogy eltereljük a figyelmünket a hasunkról, ami többé-kevésbé sikerült is.
Fél 7 fele egy stampó rummal „sun-down”-oltuk az első naplementénket, ami szép volt, de a felhők takarása miatt, csak érzés után kezdtünk el hörbölgetni.
Bijan és Simon a biztonság kedvéért kihagyta ezt a kört. Aztán összeszedték magukat, és megfőzték az első vacsorát a hajón, kuszkuszt. Kuszkusznak jó volt, de nem erről fogok álmodozni.
Este 8-tól éjfélig én voltam fenn a szkipikkel.
Először láttam villogó planktonokat. A hajó farvizében felkavarodtak, és mintha egy csillagszórót húztunk volna a vízben, 3-4 méter hosszan villództak a planktonok a vízben.
Nagyon szép látvány.
Megtörtént az első fogás is az este, Gregor egy 30 cm-es polipot, oktopuszt fogott.
Mikor lefeküdtem, egy ideig még nem bírtam elaludni, dolgozott a gyomrom odalent, találgattam, hogy kibírom-e kirohanás nélkül, de aztán csak elaludtam.
