Nautitech Open 40 katamarán
Végül néhány szót ALICE-ról, a hajónkról.
Volt a hajónak egy óriási hiányossága.
Nem is egy, hanem kettő, Szakavatott szemek biztos észrevették már a képeken, hogy a kormányos előtt nincs fix sörösdoboztartó!!! Egyik oldalon sem. Természetesen rögtön felfigyeltünk erre a biztonságtechnikai kockázatra, és ha ideiglenesen is, de azonnal és tartósan orvosoltuk a problémát.
A német Bavaria – ami egytestű hajókat gyárt - nemrég vásárolta meg a francia katamarán-építő Nautitech céget. Ez az első közös fejlesztésű hajójuk, ami egy új „Open” koncepció (a mi hajónk a 44. legyártott darab), vagyis a konyhával egy légtérben lévő szalont kisebbre méretezték, és az így nyert térrel a hátsó fedett fedélzetet növelték meg. Nagy marhaságot nem csináltak, mert az élet inkább a szabadban zajlik, de a belső tér így azért szűkösebb, több embernek már kerülgetnie kell egymást.
A másik újdonság – ilyet eddig még csak az új Leopard katamaránokon láttam – hogy a két hajótest a vízvonal felett kb. 40 cm magasságban jobbról is, meg balról is kiszélesedik 10-10 cm-rel. Ezáltal az ágyak 20 cm-rel szélesebbek lehetnek odabenn, a vízben lévő hajótest meg keskenyebb lett, kisebb az ellenállása, gyorsabb a hajó és a fedélzetre felcsapódó vizet kifelé tereli el. (lehet ezért is hangosabb belül a csapkodó víz zaja…)
A régi Nautitech-szokásnak megfelelően a két kormányállás, a két hajótest végében van. Ennek csak egy előnye van, nevezetesen, hogy a kormányos egy szinten van a többiekkel, jobban tud az útitársakkal kommunikálni, más nem.
Hátránya viszont annál több:
- a kormányos nem lát körbe, mert a középső felépítmény 90 fokot kizár a látóteréből,
- a hajó végén van, a hullámoktól hangos,
- csak két vacak drót választ el a vízbeeséstől, olyan mint az elszakadt reling
- ha fenn van a kormányos feletti árnyékoló nem látod a vitorlát, ha meg nincs, elázol
- erős napfényben alig látod a navit
Fel kell állni, hogy balra is kiláss
Ettől függetlenül a hajó stabil és gyorsnak is tűnik. Van elég tárolóhely, kívül is, belül is, simán el tudtunk pakolni mindent. A kabinokban is kicsit több szekrény van, mint szokott lenni, de egy kis pad hiányzik nekem, amire öltözködéskor le lehetne ülni. Nem túl kellemes féllábon mandínerezni a hullámzásban odalent, miközben húzod fel a nadrágodat.
A lakosztályunk Willyvel, a jobb oldali hajótestben hátul
Az autopilot használhatatlanságát már említettem, de a hajómotorok beépítésének konstrukciója sem tökéletes valahogy. A Volvo - a motorgyártó – azt írja elő, hogy vitorlával haladás közben a sebességváltókart hátramenetbe kell rakni, ahogy szokásos, hogy ne forogjon (vinnyogjon) a hajtótengely.
A Nautitech ellenben azt írja elő, hogy üresben kell hagyni, had forogjon. Ezért is vonított nekünk az ágyunk alatt, ha 7-8 csomónál gyorsabban haladtunk.
A Navigare 4 darab ilyen Open 40-es katamránt rendelt Nautitechtől. Egy el sem készült az indulásunkig. A másikon a szkipper, a szokásnak megfelelően hátramenetbe tette a váltókart, miután elindultak La Rochelle-ből. Egy hét után értek Portóba, és a motorok már be se indultak. Valahogy alacsonyan van a kipufogórendszer (pedig a katamarán nem is dől meg), tengervíz került a hengerekbe, és egy hét alatt úgy lerendezte azokat, hogy mindkét motor totálkáros lett, cserére szorul. A hajó ott áll Portóban és a Navigare, a Nautitech és a Volvo veszekszik, hogy ki volt a hunyó.
Így csak két hajó érkezett meg Tenerifára, szerencsénkre a mienk, az ALICE és az EBBA. A Volvo szakemberei Tenerifán szervizelték a motorokat, és megállapították, hogy alacsony az olajszint a váltókban. Valahol szivárog. Feltehetőleg az olajleeresztőn keresztül, ami közvetlenül a tengerbe van vezetve. Mivel ennek az ellenőrzéséhez ki kell emelni a hajót, ami Tenerifán nem történt meg, ezért pótolták a váltóból hiányzó olajat, és azt javasolták, hogy vigyázzunk. Kösz. De hogy? Hát úgy, hogy ne nagyon használjuk.
Evezzünk talán?
De, ok, megfogadtuk a tanácsot, és nem használtuk a motorokat, csak akkor, ha kellett.
És még szerencse, hogy volt a generátor a hajón, mert így azzal is tudtuk tölteni az akksikat.
Egyébként, félúton ellenőrizték Gregorék az olajszintet a váltóban, és akkor még rendben voltak.
A hibáktól függetlenül, azért rendes volt ALICE, és biztonságosan átszállított minket az Óperencián.
Thank You ALICE!
